Miért kellenek a lelkünknek az ünnepek?
6 perc olvasás - 2020. december 15.
Lassítunk, megpihenünk, szeretteinkkel vagyunk, vagy inkább stresszelünk, frusztrálttá válunk és csupán a túlélés a cél az ünnepek közeledtével? Milyen jó lenne, ha az ünnep igazán ünnep lehetne, hiszen üzenete, hangulata, lelkisége igazi muníció lehet.
Ember legyen a talpán, aki az októbertől folyamatosan zúduló karácsonyi hangulatkeltés, az akciós hírlevelek, szórólapok között valóban meg tudja élni a várakozás és a téli ünnepek örömét. Aki az év végi munkahelyi hajtás, az emelkedő kiadások mellett is személyre szabott ajándékokkal tud készülni, a gyerekekkel együtt igazán várni az ünnepeket, feszültség nélkül szervezni a családi együttlétet. Pedig az ünnepek különleges lehetőséget kínálnak arra, hogy kicsit lelassítsunk, a mókuskerékből időről időre kiszabaduljunk.
Keretet ad az élethez
"Az ünnepek az emlékezés mellett a megújulás lehetőségét is magukban hordozzák. Ahogy a mindennapjainkban az időbeosztás, úgy ezek az ismétlődő rítusok is ritmust, keretet adnak. A különböző ünnepeknek különböző funkciójuk van. A nemzeti ünnepek az emlékezés mellett a tanúságtételt, a tanulságok levonását és tovább éltetését is szolgálják. A vallási ünnepek a szentekkel történt históriák megőrzése mellett sokszor népi hagyományokkal kapcsolódnak össze. Ezek a szertartások az emberiség hosszú időn át összegyűjtött bölcsességeinek örökségét is hordozzák" – foglalja össze kérdésünkre Posztós Ágnes, tanácsadó szakpszichológus ünnepeink általános érvényű "hasznait".
Az ünnepeket megkülönböztetjük a mindennapoktól azzal, hogy piros betűvel jelöljük őket a naptárban, szép ruhát veszünk fel, fényekkel, gyertyával, koszorúval, tortával, tűzijátékkal, égősorokkal tesszük még különlegesebbé. Kiemelt helyet kap az éves ritmusban a karácsony, melyet még egy ráhangolódási időszak is megelőz, lehetőséget adva, hogy a heteken át tartó készülődés, várakozás után valóban megérkezzen lelkünkbe a béke, a meghittség. Az advent eredetileg ugyan inkább a vallási hagyomány része volt, de ez az időszak valójában sokat adhat azoknak is, akik nem, vagy másban, másképpen hisznek – az önmagunkra és egymásra figyelés lehetőségét nyújtja.
Összeolvadó hagyományok
"Mivel különfélék vagyunk, különböző hagyományokat hozunk otthonról. Egy újdonsült pár, család ezért fontos, hogy új, közös értékrendje mellett saját szokásait, rituáléit is megteremtse karácsonykor. Ez persze annak minden tagjától elvárja a kompromisszumkészséget. Az ilyen szokások a családi egység kialakításában fontos szerepet játszanak. Ha mindenkinek megvan a saját szerepe a várakozásban, felkészülésben, úgy, ahogy a családban is, egymás támogatásával, együttműködéssel erősítheti a családi kapcsolatokat, az összetartozás érzését” – fejtegeti a pszichológus.
Tudjuk és tapasztaljuk ugyan, hogy sok helyen épp a családnak való megfelelés mérgezi meg a karácsonyi hangulatot, a rohanás ellehetetleníti az ünnep átélését. Ilyenkor természetes, hogy a tágabb családdal is jobban felvesszük a kapcsolatot, és ezek segítségével a család történetével, múltjával is összekapcsolódunk. Ha azonban mindezt kötelességként éljük meg, nem örömforrásként, a szakember szerint érdemes magunkba nézni kicsit. „Sokat tanulhat magáról az, aki megfigyeli magát az ünnepek alatt. El tudom engedni magam, vagy feszült vagyok? Talán teljesítményhelyzetként élem meg az ünnepeket is? Miért fontos, hogy a legszebb, legdrágább ajándékot adjam, a legkülönlegesebbet főzzem, akkor is, ha ez nem is okoz számomra – és lehet, hogy így a családomnak sem – örömöt? Mennyivel jobb lenne, ha egy pillanatra meg tudnánk állni, kicsit nyugodtabban, akár kevesebbet, de szívből adni, magunkból és szeretetünkből is. Ráéreznénk, mi az, amire mi és környezetünk vágyik, és össze tudnánk hangolni azokat.”
Igenis várhatjuk a csodát!
A csodavárás misztériuma a gyermekek és a felnőttek számára is lehetőséget ad az elvarázsolódásra, arra, hogy egy kicsit más tudatállapotban, az elvárásoktól mentesen létezzünk. Ez nyilván nem mindenkinek és minden helyzetben egyszerű, ha a hétköznapok gondjai visszarántanak a racionalitás világába. Az ünnepek ugyanis felhívhatják a figyelmet a veszteségeinkre, le nem zárt gyászunkra, hiányainkra is. Eszünkbe juthatnak, akik előző évben még velünk ünnepeltek, de már nem lehetnek jelen. Rávilágítanak megoldatlan konfliktushelyzeteinkre, amelyek a karácsonyi megvilágításban másképp tűnhetnek.
Ezekre is gyógyír lehet az együtt töltött idő! A vásárlás, eszeveszett házdíszítés, boltról boltra loholás helyett az együtt kiválasztott karácsonyfa, közös éneklés, a nagy beszélgetések irányába érdemes eltolni hangsúlyt, hiszen ellenkező esetben hiába fogjuk várni a katarzist – a végén elmarad. "Sokszor inkább megkönnyebbülést érzünk, hogy átadtuk, letudtuk, vége, és hiányérzet marad az ünnepi hangulat helyén. Emellett sokkal kevesebb időnk van a pillanatok átélésére, hiszen minden felgyorsul, sokszor csak a világhálóra, a közösségi oldalakra feltöltött képeinkkel ünneplünk, ahelyett, hogy igazán lennénk az 'itt és most'-ban. Óriási az intimitásigényünk, a valódi közelséget azonban ritkán vesszük észre, vagy engedjük magunknak igazán átélni. Csalódáshoz vezethet a filmekből kapott minta is, mert ezek olyan elvárásokat támaszthatnak, amiknek képtelenség megfelelni" – emlékeztet a szakember.
Magunknak teremtjük
A hagyományok újraélése, vagy a saját rituálék megteremtése segítség lehet a meghitten ünnepelni vágyóknak. A felkészülésben mankók az adventi szokások, a koszorúkészítés, a gyertyagyújtás, a süteménysütés, a karácsonyi zenék. "Akár azt is egyeztethetjük családtagjainkkal, hogy kinek mi az elképzelése a szentestéről, aztán együtt alakíthatjuk a menetrendet. Természetes, hogy változik az ünnep lefolyása attól függően is, hogy milyen korú gyermek van a családban, hisz sokkal könnyebb a felnőttnek is elvarázsolódni, ha megteremti a kicsi számára a csodát. Ha a csemeték kirepülésével sem felejtenénk el saját magunk kedvéért is megtenni ezt, talán pár napra újra átlényegülve élhetnénk át a karácsony csodáját."
