A náthának, meghűlésnek, megfázásnak nevezett felső légúti fertőzések ugyan valóban kapcsolatban állnak a hideggel, de nem feltétlenül a hideg időjárással. Az legalábbis vitatott, hogy pusztán a test lehűlése rizikófaktor-e. Sokkal jobban növeli a kockázatot az, hogy a meghűléses betegségeket okozó vírusok jellemzően szezonálisak, nagyobb eséllyel találkozunk velük hidegebb, nedvesebb időjárási viszonyok között. Számít az is, hogy hűvösebb időben többet vagyunk zárt térben – eleve ősszel indul az iskola –, ahol könnyebben terjednek a légúti fertőzések vírusai.

Minden a náthának kedvez

A fűtési szezon kezdetével a levegő is szárazabbá válik, ami kihat a nyálkahártyára is, rontja ellenálló-képességét. Olyan ez, mint amikor kiszárad a bőr, és így könnyebben fertőződik meg. A helyzet amiatt is rosszabbodik, mert a hideg hatására az erek összehúzódnak – a nyálkahártya erei is reflexesen összeszűkülnek – az ilyenkor kialakuló átmeneti nyálkahártya-vérszegénység pedig kedvez a kórokozók szervezetbe való bejutásának.

Hátrányban az immunrendszer

Ismert összefüggés az is, hogy a felső légutak elsődleges védvonalát adó csillószőrös hengerhámsejtek – ezek a nyálkahártyában találhatóak, fontos szerepük van az immunvédelemben – fiziológiás hőmérsékleten működnek a legjobban, ha pedig a nyálkahártya lehűl, romlik a teljesítményük. Nyáron ilyen hatás van a jégkrémeknek, fagylaltoknak, amelyek a torkot tehetik rövid időre esendőbbé a fertőzésekkel szemben. Télen a rizikót az is növeli, hogy ilyenkor kevés a természetes napfény, ami elengedhetetlen az immunrendszer működésében fontos szerepet betöltő D-vitamin termelődéséhez. Így ha ezt a vitamint nem pótoljuk, védekezőképességünk is gyengül, nagyobb eséllyel fázunk meg.