Az őskenyér valamikor i.e. 10.000 környékén sülhetett ki. Persze egyáltalán nem hasonlított a ma ismert pékárura, hiszen több technológia hiányzott még akkoriban hozzá. Kezdve azzal, hogy a gabonaszemeket hántolni és megőrölni sem tudták, ezért csak kövek között ütögetve törték össze, így bőven jutott bele kődarabka, homok is. Nem ismerték még a kovászt vagy az élesztőt sem, így az első kenyerek lapos, kemény lepények voltak, amelyeket valószínűleg a tűzbe tett forró köveken sütöttek meg. Néhány ezer év telt el addig, amikor a mai Egyiptom területén kifejlesztették a kelesztés technikáját, így végre könnyebben harapható és emészthető, lazább tésztából készülhetett a kenyér.

Ennyit történelmi kitérő után nézzük a mai kenyereket. Egy közepes méretű boltban is több mint tucatnyi fajtából választhatunk: fehér, félbarna, teljes kiőrlésű, rozskenyér, burgonyás kenyér és még sorolhatnánk. Egy magyar évente körülbelül 40 kilogrammnyi kenyeret eszik, nem mindegy tehát, milyen minőségűt választunk.

A legfinomabb kenyerek búzalisztből sülnek, hiszen csak ebben található nagy mennyiségben sikér, azaz egy gluténtartalmú fehérje, amelynek köszönhetően a tészta ruganyos, az élesztővel vagy kovásszal együtt pedig nagyon szép buborékos lesz, ami puha, könnyen harapható kenyeret eredményez. A vásárlók nagyjából fele ma is a fehér kenyeret részesíti előnyben, tízből négyen pedig félbarna kenyeret vesznek, amely búzaliszt és rozsliszt keverékéből készül. A teljes kiőrlésű vagy másféle gabonából készült kenyereket minden negyedik vásárló keresi rendszeresen. Érdekesség, hogy általában árérzékenyek vagyunk, de a kenyérre nem sajnáljuk a pénzt, ott a minőség a legfontosabb választási szempont.

Évszázadokig a teljes kiőrlésű kenyér volt az egyeduralkodó, azonban a 20. században egyre inkább átvette a helyét a fehér típusú. Most viszont – az egészségtudatosságnak is köszönhetően – visszarendeződés zajlik, újra kedveltebbek lettek a több rostot, ásványi anyagot és vitamint tartalmazó barna kenyerek. Ez a trend amúgy környezettudatos is: a teljes kiőrlésű kenyerek elkészítése kevesebb energiát igényel, ráadásul tovább tarthatók el, tehát kevesebb kerül belőle a kukákba. Érdemes azonban megnézni a címkét is: a hosszan eltartható kenyérfélék jelentős része tartósítószer felhasználásával készül.

A kenyér a kiegyensúlyozott, egészséges étrend és a fogyókúra része is lehet. Kétségtelenül magas az energiatartalma – 200-310 kcal tíz dekánként – azonban számos fontos tápanyagot tartalmaz: szénhidrátokat, fehérjéket, vitaminokat és ásványi anyagokat. Természetesen érdemes a teljes kiőrlésűt választani, hiszen ennek alacsonyabb a glikémiás indexe, lassabban emeli a vércukorszintet, jóval több vitamint – például B-vitaminokat, pantoténsavat – tartalmaz, és ásványi anyagokból, különösen káliumból és magnéziumból is több van benne. Mértéktelenül ez sem ajánlott, azonban sokkal kevesebb is laktató belőle, mint a fehér típusból.