A szédüléstől nem kell rögtön megijedni, hiszen olyan okok is kiválthatják, amelyek nem kórosak, és nem utalnak semmilyen betegségre. Például körhintán bárki megszédülhet, hiszen ott olyan ingerek érik a belső fül egyensúlyérző receptorait, amelyek természetes módon vezethetnek szédüléshez. Ez az érzet nem állandó és gyorsan meg is szűnik, jellemzően nem kell miatta semmi rosszra gondolni. Lehet része a szédülés tengeri betegségnek is, ami egy furcsa tünetegyüttes. A szédülés mellett rossz közérzettel és akár hányással is járó állapotot az váltja ki, hogy a helyzetérzékelő rendszerünk „összezavarodik” amiatt, mert a mozgásban hirtelen bekövetkező változások és az azzal együtt járó vizuális ingerek – tehát az, amit látunk – nincsenek összhangban. A tengeribetegség kialakulása függ az egyéni érzékenységtől is, van, aki nagyon fogékony rá, míg más egyáltalán nem. Megesik, hogy a probléma egy idő után magától is rendeződik, ilyenkor kezelésre nincs is szükség. Ha a panasz nem szűnik meg, a szédülés és hányinger pedig tartós, akkor központi idegrendszerre ható gyógyszerekre lehet szükség.

Vérnyomás és vércukor

Külön figyelmet érdemelnek azok a szédülések, amelyeknek nincs kézenfekvő okuk, és amelyek előzmények nélkül jelentkeznek. Ezek hátterében állhat akár vérnyomásprobléma (magas vérnyomás és krónikusan alacsony vérnyomás egyaránt okozhat ilyen panaszt), illetve rosszul beállított vérnyomás is. Klasszikusan vérnyomásproblémára utal, ha például tömegközlekedési eszközön fölállunk, ágyból vagy a székről felkelünk, vagy éppen kilépünk a kádból, és ekkor érezzük a szédülést. Idősebb korban erre amiatt is figyelni kell, mert a pillanatnyi megszédülés kedvez az eséseknek, amelyek nyomán akár combnyaktörés is történhet. Emiatt ha arra van gyanú, hogy a szédülést vérnyomás-ingadozás okozza, akkor kulcskérdés a kardiológiai kivizsgálás. Ha igazolódik a vérnyomásprobléma, akkor annak rendezése (ez általában gyógyszeres kezelést jelent) a szédülést is megszünteti. Kardiológiai problémáknál fontos figyelni az életmódra is, például a rendszeres testmozgásra és a megfelelő stresszkezelésre, relaxációs technikák elsajátítására. Fontos csökkenteni a sófogyasztást is, az ugyanis emeli a vérnyomást. A kardiológiai okok mellett a vércukorszint-ingadozás is kedvez a szédülésnek. Például az éhség, és az ahhoz kapcsolódó vércukorszintesés bizonytalanságérzés jellegű szédülést válthat ki, ami ijesztő lehet. Ha ez a jelenség gyakori, akkor érdemes laborvizsgálatokat kérni, mert abból kiderülhet, ha a szédülést alacsony vércukorszint okozza. Szédülés cukorbetegséghez is társulhat, amit mindig komolyan kell venni, mert úgynevezett hipoglikémiás állapotot is jelezhet. Ez elsősorban az inzulinnal kezelt betegeknél jelentkezhet, és nemcsak szédülést okozhat az agy cukorellátottságának romlása miatt, hanem koncentrációs zavart, epilepsziás rohamot vagy akár kómát is kiválthat. Az ilyen állapot megelőzését az segíti, ha mindig figyelünk a diéta betartására és a diabétesz terápiájára.

Forgó és hirtelen

Létezik egy olyan szédüléstípus is, amely a neuronitis vestibularis nevet viseli. Ezt az egyensúlyszerv egyoldali, hirtelen funkciózavara váltja ki, hátterében jellemzően felsőlégúti vírusfertőzések állnak, amelyek tünetet nem is feltétlenül okoznak. Ez a szédüléstípus forgó jellegű és elhúzódó, kísérik olyan tünetek is, mint a hányás és a fokozott verejtékezés. A panaszok fejmozgatás hatására fokozódnak. A tünetek annyira komolyak, hogy az érintettek jellemzően csak feküdni tudnak, a hányinger már a legkisebb fejmozgatástól fölerősödik náluk. Ugyan a komolyabb panaszok pár napon belül maguktól is javulnak, de az egyensúly nem tér vissza hamar, annak teljes visszaállásáig heteket vagy akár hónapokat is várni kel. Ez a betegség súlyos esetben orvosi kezelést – ilyenkor szteroidinjekciót adnak be – is szükségessé tesz, mert az segíti az egyensúlyfunkció visszatérését. A betegeknek a teljes felépülésig kerülniük kell a balesetveszélyes helyzeteket, köztük az autóvezetést, rendszeresen végezniük kell egyensúlyfejlesztő tornákat is. Ezeket nem szabad „ellógni”, mert ha ezt tesszük, akkor az egyensúlyzavar hosszabb távon is megmaradhat.

Ha a nyomás fokozódik

Lehet oka a szédülésnek a Ménière-betegség is, amelynél az egyensúlyszerv folyadékterében jön létre időközönként nyomásfokozódás, ez okoz forgó szédüléssel járó rohamokat. Ez a szindróma is rossz közérzettel jár, társulhat hozzá hányinger és hányás, verejtékezés, fülzúgás és átmeneti halláscsökkenés is. A fülészeti panaszok jellemzően egyoldaliak, ritka, hogy mindkét hallószerv érintett legyen. Társul ehhez a fajta szédüléshez úgynevezett szemtekerezgés is, aminél a szemgolyók egyszerre, azonos kitéréssel mozognak, „remegnek”. A Ménière-betegségnél fontos az ágynyugalom, azaz a beteg pihentetése. Magát a szindrómát jellemzően olyan gyógyszerekkel kezelik, amelyek kihatnak a belső fül keringésére, folyadékháztartásra. Emellett ha szükséges, akkor a hányást is csillapítani kell hányáscsillapítókkal. Célszerű figyelni az étrendre is, ami sószegény diétát jelent, illetve a koffeintartalmú italok kerülését. Esetenként szükség lehet vízhajtók alkalmazására. Ha a gyógyszeres kezelés és az életmódbeli változtatás nem hoz javulást, akkor a középfülbe adhatnak olyan injekciót is az orvosok, amely részlegesen blokkolja az egyensúlyszerv működését. A visszatérő rohamokat ez már jellemzően megszüntetni, műtéti beavatkozásra csak extrém ritkán van szükség.

Mi az a BPPV?

Szédülést a BPPV (benignus paroxizmális pozicionális vertigo) nevű betegség is kiválthat. Ez egy jóindulatú, visszatérő szédülés, amire akkor kell gyanakodni, ha a panasz ágyban átforduláskor, felkeléskor, a fej hirtelen oldalra fordításakor, felfelé vagy lefelé nézéskor jelentkezik. Az ilyen szédülés hátterében az áll, hogy az egyensúlyszervben elhelyezkedő apró kristályok leválnak a helyükről, fejpozíció-változásnál pedig szabadon mozognak. Az emiatt kialakuló furcsa érzet nagyon kellemetlen, de gyorsan megszűnik, amint a mozgás abbamarad. A kristályok leválásának oka nem mindig ismert, de azt tudni lehet, hogy rizikóját egyes betegségek és sérülések növelik. Ilyenek például a fejet érő ütések, a D-vitamin-hiány, a migrén és a mozgáshiány. Ismert az is, hogy a probléma az életkor előrehaladtával gyakoribbá válik, és többször érinti a nőket. Ha orvosi vizsgálat során igazolódik, hogy a szédülést BPPV okozza, akkor a terápiát speciális manőverek jelentik. Ezeket mindig az orvos tanítja be, és ha helyesen végezzük őket (erre a panaszok megszűnéséig naponta van szükség), akkor segítenek visszahelyezni a helyükre a szabadon mozgó kristályokat. Érdemes figyelni a D-vitamin pótlására is (télen enélkül gyakorlatilag mindenki D-vitamin-hiányos a mi égövünkön), ugyanis a BPPV gyakrabban tér vissza annak hiányállapotában. A jóindulatú helyzeti szédülés időben történő kezelése nemcsak amiatt fontos, hogy mihamarabb megszűnjön a kellemetlen, életminőséget nagyban rontó tünet, hanem azért is, mert növeli a balesetek rizikóját, és társulhat hozzá akár komoly szorongás is. Rizikó az is, hogy ha a szédüléstől tartva a nyakunkat nem mozgatjuk, akkor annak nyomán nyaki panaszok alakulhatnak ki.

Főszerepben a migrén

Van migrénhez társuló, rohamokban jelentkező szédülés is, amely időben nem feltétlenül jár együtt a fejfájással. Ez az úgynevezett vesztibuláris migrén, amelynél a szédülés 5 perctől akár 72 óráig is eltarthat, lehet forgó jellegű is, azt az érzetet adva, mintha az érintett eldőlne oldalra. Megesik az is, hogy nem konkrétan szédülés, csak egyfajta bizonytalanságérzet jelentkezik, olyan, mintha valaki egy billegő csónakban ülne. Az orvosok akkor gyanakodnak a migrénnek erre a típusára, ha a szédülés többször előfordult a fejfájás ezen típusához köthetően. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy olyan embereknél jelentkezett, akik migrénesek, vagy migrénesek voltak. A diagnózishoz az is szükséges, hogy a szédülés az esetek legalább felében migrénes fejfájáshoz társuljon. Tehát nem arról van szó, hogy valakinek migrénje van az egyik napon, majd rá két héttel szédül, hanem arról, hogy két szédülésből legalább egyet fejfájás kísér. Ha ez nem adott, akkor nem vesztibuláris migrénről van szó, hanem két egymástól független problémáról. Ha kizárták a szédülés egyéb lehetséges okait – például az alacsony vérnyomást –, akkor a kezelésnél elég a migrénre fókuszálni. Ilyen esetben a migrénre szedett gyógyszerek a szédülést is megszüntetik, és azok alkalmazhatók olyan esetekben is, amikor a roham fejfájás nélküli. Ha a migrénhez társuló szédülés nagyon komoly, akkor alkalmazhatók külön szédüléscsökkentők is, de azokról érdemes tudni, hogy nem az okot szüntetik meg, csak a tünetet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ugyan a szédülés a gyógyszer hatására abbamarad, ha maga a migrén hosszú, és az idő alatt a szédüléscsökkentő gyógyszer hatását veszti, akkor a panasz kiújul.

Szemtől szembe

Eredményezhetnek szédülést szemészeti betegségek és látászavarok is. Ennek legtipikusabb példája az asztigmia, ami egyfajta fénytörési hiba a rövidlátás és a távollátás mellett. Esetében a problémát az okozza, hogy az egy pontból érkező fénysugarak, amelyeknek a retinán is egy pontban kellene találkozniuk, nem egy pontban, hanem egy vonalban, elhúzott képletként vetülnek a retinára. Mindezt az okozza, hogy egyeseknél a szem alakja nem ideális gömbforma, hanem inkább tojásdad, olyan a formája, mint például egy rögbilabdának. Ez pedig nemcsak szédülést, hanem szemészeti problémát is okoz, hiszen maga a kép is torzult lesz. Az asztigmiát lehet korrigálni szemüveggel, kontaktlencsével és sebészi eljárásokkal, de csak akkor van rá szükség, ha ténylegesen panaszokat okoz. Az enyhe, egy dioptria alatti asztigmiánál ez nincs így, azt csak egyéb okból végzett vizsgálat során szokták kimérni. Ez a jelenség sok embert érint, köztük olyanokat is, akiknek jó a látásuk. Ilyenkor panaszok azért nem jelentkeznek, mert a picit torzított képet az agy korrigálja, az érintettek pedig észre sem veszik a zavart, nem alakul ki náluk szédülés sem. Ha az asztigmia komolyabb, és azt szemüveggel korrigálják, akkor ugyan más okból, de szintén jelentkezhet szédülés. Ez akkor szokott előfordulni, ha a cilinderes szemüveg viselésekor valaki jobbra-balra mozgatja a fejét vagy a tekintetét. Ilyen esetben a panaszt műtéti megoldással lehet megszüntetni, amit lézerrel végeznek. Hat dioptria fölötti asztigmiánál ez a lehetőség nem jöhet szóba, olyankor csak a szemlencseműtét hozhat eredményt.