A hüvely bonyolult ökológiai rendszerének legfontosabb elemét lactobacillusoknak hívjuk. A lactobacillusok a hüvelyhámban lévő cukorból (glikogén) tejsavat képeznek, ezáltal savas közeget teremtenek, amiben a fertőző mikroágensek nem tudnak szaporodni és megtelepedni, így tartva fent a biológiai egyensúlyi állapotot. Vannak olyan törzsek közöttük, melyek immunanyagot is termelnek a kórokozók ellen, és ez által az immunrendszer működését is befolyásolják, továbbá léteznek olyanok is, amelyek nagyobb  kötődési képességgel rendelkeznek a gyorsabb és hatékonyabb megtelepedésért.

Az egészséges női hüvelyben a tejsavbaktériumok (lactobacillusok) vannak túlsúlyban, előfordulási gyakoriságuk 90-95%, a tejsav koncentrációja pedig 2-3%, ami savas közeget jelent. A jótékony lactobacillusok mellett azonban a hüvelyben számos ún. patogén kórokozó – baktériumok és  gombák –  lehet jelen anélkül, hogy bármilyen panaszt vagy tünetet okozna. Ebben a védekezésben az egészséges női flóra jótékony baktériumtörzsei fontos szerepet játszanak. Ez az úgynevezett endogén vagy saját baktériumflóra azonban nem állandó, hanem folyamatos változásban van, amelyet számos tényező befolyásol. A hüvelyi baktériumflóra összetétele függ például az életkortól, a hormonális állapottól: másként alakul a terhesség alatt, a gyermekágyban, vagy a termékeny időszak előtt és után, sőt egyetlen ciklus során is változhat. Ezen kívül az alkalmazott fogamzásgátló módszer, és az intenzív szexuális együttlét is hatással van az érzékeny egyensúlyra.

Abban az esetben, ha a hüvely természetes egyensúlya felborul, a lactobacillusok relatív száma csökken, és nem képesek a megfelelő savas környezet biztosítására, valamint a baktériumölő anyagok megfelelő koncentrációjának fenntartására. Ennek következményeként a hüvelyi fertőzések – bakteriális, gombás, virális – a kellemetlen tünetekkel járó hüvelygyulladások kialakulásának kockázata növekszik.

A hüvelyfertőzések – típusaiktól függően – számos különböző tünetet eredményezhetnek: hüvelyi viszketés, égő, csípő vagy szúró érzés, amely mellé különböző mennyiségű hüvelyváladékozás és kellemetlen szag is társulhat. A tünetek alapján jól beazonosítható, hogy milyen típusú hüvelyfertőzés is áll fenn: bakteriális (pl. BV – bakteriális vaginózis), virális (pl. HSV) vagy gombás (pl. Candida). A tünetek és azok intenzitása dönti el, hogy csak a hüvelyflórát kell-e regenerálni vagy szükség van tüneti kezelésre, esetleg antibiotikus kezelésre is. Fontos, hogy minden olyan esetben, amikor a hüvelygyulladás kezelése megtörténik, ezzel egy időben kerüljön sor az élettani hüvelyflóra helyreállítására is.

Ahhoz, hogy minél gyorsabban és minél hatékonyabban tudjuk megerősíteni és újjáépíteni az elpusztult jótékony baktériumflórát, célszerű olyan lactobacillust tartalmazó készítményt alkalmazni, amely a szükséges fajtájú és mennyiségű hasznos baktériumokat tartalmazza. Így a lehető legrövidebb időn belül és a legteljesebb mértékben újjáépül a szervezetünk egészségét óvó és támogató hasznos baktériumflóra.

A hüvelyflóra helyreállítása történhet célzottan, a hüvelybe juttatott laktobacillus tartalmú hüvelyi készítményekkel vagy szájon át bevihető laktobacillus készítményekkel. Klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a laktobacillus törzseknek az emésztőrendszeren keresztül a végbélbe történő telepítése segíti a hüvelyi mikroflóra helyreállítását is. (A bélben található laktobacillusok a „természetes vándorlási útvonalon” képesek a hüvelybe eljutni és megtelepedni. A vizsgálatok alapján a baktériumok túlélése a hüvelyben egyértelműen a végbélben megtelepedett baktériumflórával állt összefüggésben.) Nélkülözhetetlen a hüvely élettani mikroflórájának a helyreállítása, a hüvelygyulladások enyhe és erőteljesebb megjelenése esetén (tüneti kezelések után) is, az újabb fertőzések megelőzése szempontjából.