Önmagában a horkolás egy ártalmatlan hangjelenség, ami azért alakul ki, mert alvás közben a légutak összeesnek az izmok elernyedése miatt, majd pedig rezegni kezdenek. Az ez elleni teendők részben a horkolás rizikófaktoraiból adódnak. Például ismert, hogy a túlsúly, a dohányzás és az alkoholfogyasztás kedvez a horkolásnak, emiatt érdemes figyelni a testtömegre, illetve felhagyni a káros szenvedélyekkel.

A pluszkilók azért kedveznek a horkolásnak, mert az izomszövetek közé, a légutak köré lerakódott zsírszövet a rájuk nehezedő súly miatt növeli a légúti ellenállást. A dohányzás amiatt emeli a rizikót, mert gyulladást és krónikus irritációt okoz, légúti szűkülethez vezet, ami a légáramlásnak nem válik hasznára. Az alkohol azért lehet ludas, mert hatására jobban elernyednek az izmok, így könnyebben jön létre rezonálás a légutakban. Hasonló okok miatt kedvez a horkolásnak az altatók használata is. A terápia az utóbbi esetben is egyértelmű: abba kell hagyni az altatók használatát, amelyek az alvászavarok tartós kezelésére amúgy sem alkalmasak.

Pillantás a garatba

Ha az életmódváltás nem elegendő, a horkolást különböző eszközök vagy műtétek segítségével lehet megszüntetni, visszafogni. A kezelés mikéntjét a legjobb úgynevezett alvásendoszkópos vizsgálat segítségével meghatározni. Ennek során a fül-orr-gégész az orrot, orr- és szájgaratot, az algaratot és a gégét nézi át, ezen a területen térképezi fel a horkolást okozó esetleges anatómiai eltéréseket. Ha sikerül megtalálni a légúti vibráció eredőjét, már könnyű megtervezni a terápiát is.

Eszközök és műtétek

Az eszközös lehetőségek közül az egyik legismertebb a szájba illeszthető éjszakai sín, ami leginkább egy éjszakai fogszabályzóhoz hasonlítható. Vannak egyéb szájba illeszthető eszközök is, de azok is csak akkor hoznak megoldást, ha valóban megszüntetik a horkolást kiváltó anatómiai problémát.

Ha az alvásvizsgálat során kiderül, hogy pozícionális horkolásról van szó (ez csak bizonyos testhelyzetben jelentkezik), akkor olyan mechanikai vagy elektromos eszközök jelenthetnek megoldást, amelyek az érintettet nem hagyják háton aludni (ezek őse a pizsamafelső, amelybe teniszlabdát varrtak).

Műtét elsősorban akkor jön szóba, ha valaki nagyon súlyosan elhízott, illetve olyan anatómiai eltérése van, ami operációval biztosan jól korrigálható. Az új műtéti terápiák kíméletesek, jellemzően nem szöveteltávolítással, hanem szövetáthelyezéssel, újrapozícionálással járnak. Hasonló beavatkozásokat végezhetnek az éjszakai légzéskimaradással járó obstruktív alvási apnoe betegségnél is, ha az csak enyhe vagy középsúlyos.

Figyelni az apnoéra

Az apnoét akkor is komolyan kell venni, ha a hálótársat maga a horkolás nem zavarja. A figyelem azért fontos, mert ez a probléma komoly egészségügyi rizikót rejt, az alvási gondok mellette emeli például a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát is. Az apnoét – ha az egyéb módszerek nem működnek, vagy maga az eset olyan, amelynél ez az elsődleges terápia –, úgynevezett légsínterápiával kezelik. Az ehhez alkalmazott CPAP készülékhez egy olyan éjszakai maszk tartozik, amely enyhe pozitív nyomással gondoskodik arról, hogy a légutak ne záródhassanak el.