A számítógépes játékok rendkívül sokszínűek, de korlátlanul a leggyanútlanabbakat – kinek árthat például a sakk? – sem szabad űzni. Ezek a szemnek sem tesznek jót, hiszen a látószerv nem arra van kitalálva, hogy folyamatosan a monitort nézze. Márpedig a számítógépen, tableten, mobiltelefonon futó játékok miatt a gyerekek sok időt töltenek a képernyő előtt. Ez azért gond, mert a közelre nézés miatt a szemizmok állandó alkalmazkodási görcsben vannak, ami kedvez a rövidlátás kialakulásának. Ezt elkerülendő nem szabad hagyni, hogy a gyerek két óránál több időt töltsön monitor előtt, amibe beletartoznak a számítógépes játékok is. A maximum kétórás időt is célszerű több részletre osztani, a szünetekben pedig fontos, hogy a gyerek mást csináljon, kimenjen a kertbe, a játszótérre, szemével más távolságokra is nézzen.

Ok és okozat?

Az erőszakos videojátékok már más kérdéseket is felvetnek, ezek főleg egy-egy tragédia kapcsán kerülnek célkeresztbe. Köztudott például, hogy az 1999-es Columbine középiskolai mészárlás elkövetői is ilyen játékoknak voltak a rajongói. Az ugyanakkor kérdés, hogy az ilyen programok valóban növelhetik-e az agressziót. Sokan amiatt feltételezik ezt, mert a videojátékok jelentős része az erőszakos cselekedeteket jutalmazza, az agressziót pedig problémakezelési megoldásként mutatja be. Azt a pszichológusok is elképzelhetőnek tartják, hogy mindez – hasonlóan az akciófilmekhez – érzéketlenít és csökkenti az empátia szintjét. A témával kriminálpszichológusok, játékelmélet-kutatók is foglalkoznak, ennek ellenére döntő, a játékok és a tényleges erőszak közti összefüggést senki nem tudott igazolni.

Akár segíthet is?

A bizonyítékok inkább azt támasztják alá, hogy a negatív hatást a személyiség közvetíti, tehát bizonyos személyiségjegyek, személyiségzavarok, meglévő pszichés problémák növelik a gyerekek sérülékenységét a videojátékok káros hatásaival szemben. Ha ez nem adott, akkor a videojáték segíthetik is a feszültség levezetését, és meggátolják, hogy az agresszió felgyűljön. Olyan vélemények is vannak, hogy a játékok biztonságos lehetőséget kínálnak a tinédzsereknek arra, hogy az önveszélyes tevékenységeket virtuálisan kipróbálhassák. Ismert az is, hogy a videojátékokkal megszerezhető készségek nem korlátozódnak az adott játékra: a gyerekek reakcióideje általában is javulhat, a való életben is pontosabban végezhetik a feladatokat. Olyan felmérés sincs, amely azt igazolta volna, hogy a videojátékok rontanák az iskolai teljesítményt: az ezeket kedvelők sem érnek el rosszabb eredményt, mint azok, akik nem játszanak. Viszont a videojátékokkal mindenképp csínján kell bánni, arra pedig minden szülőnek figyelnie kell, hogy gyereke csak a korosztályának szóló programot használja, és azt se vigye túlzásba.