December 24-ére nem csak az adventi várakozás csúcsosodik ki, hanem megfelelési kényszereink, a tökéletesség utáni vágyunk is. Ki ne szeretné, hogy a rokonok örüljenek az ajándékoknak, hogy mindenkinek élvezetes legyen a karácsonyi menü, és gyönyörű a dekoráció? Ám mindezt elérni egy külön munkakört kitenne, nem csoda, ha a rengeteg feladattól frusztráltak leszünk. Ám néhány trükk segítségével sokkal kellemesebbé tehetjük ezt az időszakot.

Gondoljuk át, mi az, ami igazán fontos

A stresszmentes karácsony első számú feltétele a tervezés. Ennek legelső lépése, hogy meghatározzuk, mi az, ami fontos, mi nem az, és mi az, ami ki van zárva idén karácsonykor. Ha a családdal töltött idő a legfontosabb, akkor tudnunk kell nemet minden olyan feladatra, ami az erre szánt időnket csapolná meg. Ha az a fontos, hogy végre nekünk is jusson a karácsonyi hangulatból, akkor tudnunk kell megosztani a tennivalókat a családtagok között. Kerüljön előtérbe az, amit valóban lényegesnek érzünk, és minden más területen elégedjünk meg az „elég jó”-val. Igaz a régi intelem: nem kell mindennek ragyognia és makulátlannak lennie.

Tervezzünk előre

Ha megvan, mi az, ami számunkra lényeges az ünnepen, akkor jöhet a tervezés „klasszikus” része. Írjuk össze, mit kell elvégeznünk, beszereznünk, megfőznünk és kitakarítanunk Szentestéig, osszuk be az erre szánt időt – és ne akarjunk mindent egyedül elvégezni! A család is meg fogja érteni, hogy ha mindenki kiveszi a részét a munkából, akkor több időnk marad egymásra, és feszültség helyett a jókedvből is több jut majd.

A jelenlegi gazdasági helyzetben nem mellékes, hogy az ünnep pénzügyi kereteit is megtervezzük. Akármennyire is szeretjük megadni a módját a karácsonynak, semmi szükség arra, hogy erőn felül költsünk az ajándékokra és a vacsorára, vagy egyenesen hitelcsapdába kerüljünk. Gondoljuk át, mennyit tudunk idén jó szívvel a karácsonyra szánni, és tervezzünk ezen a büdzsén belül. Egyre több családban szokás, hogy csak a gyerekeknek vásárolnak ajándékot, a felnőttek csak valamilyen házi készítésű aprósággal lepik meg egymást. Ez nem csak takarékos, hanem környezetbarát megoldás is, különösen, ha olyan ajándékot készítünk, ami rövid időn belül elfogy – például egy tálca finom süteményt vagy pár üveg különleges italt.

Szabjunk határokat

Szeretjük azt hinni, hogy az energiánk végtelen, de ez nincs így. Az év minden szakában fontos lenne, hogy meg tudjuk húzni a határainkat, de ebben az időszakban, ha lehet, még fontosabb. Mérjük fel, hány meghívásnak tudunk eleget tenni, mennyi különmunkát tudunk elvégezni, és mennyi otthoni feladat fér bele, a többire pedig nyugodt szívvel mondjunk nemet. Meg kell tanulnunk delegálni a feladatokat, segítséget kérni, vagy egyszerűen kihagyni egyet s mást a menetrendből. Ha mindent alaposan megtervezünk, és mégis folyton rohanunk, az nem annak a jele, hogy valamit rosszul csinálunk, vagy nem dolgozunk elég keményen. Épp ellenkezőleg: a helyzet ilyenkor valószínűleg az, hogy túl sokat vállaltunk. Ilyenkor nem az időnket kell jobban beosztanunk, hanem a feladatlista hosszát kell csökkentenünk.

Vissza a jövőbe

A legtöbben csodaként emlékszünk a gyerekkori karácsonyokra, felnőttként pedig sokszor csalódunk, hogy nem sikerült ugyanazt az élményt átadni a gyerekeknek. A valóság azonban az, hogy a régi karácsonyok hangulatát megszépíti az idő – gyerekként talán azt sem láttuk át, hogy szüleink épp annyit dolgoztak a karácsonyi nagytakarításon, vacsorán és ajándékozáson, mint amennyit ma mi dolgozunk érte, és talán éppoly stresszesek voltak, mint amilyenek ma mi vagyunk. Ráadásul azóta eltelt néhány évtized, változott a világ, és vele mi is: ami akkor kedvesnek és meghittnek tűnt, az lehet, hogy ma már minket is idegesítene. A mostani karácsonyt most érdemes megélni.

Régi és új hagyományok

Ennek fényében a régi hagyományokhoz sem érdemes mereven ragaszkodni. Ami kedves a szívünknek, azt persze vigyük tovább, hiszen a hagyomány a család egyik összetartó ereje is. De legyen bátorságunk kirostálni azokat a szokásokat, amelyeket időrablónak, vagy egyenesen kellemetlennek érzünk. Ha nem szeretjük a nagy családi vacsorákat, szervezzünk kisebbeket, egyszerre csak egy szűkebb kört meghívva. Ha túl sok a meghívás, mondjunk le, vagy halasszunk el néhányat. Ha valamilyen új ötletünk van, bátran próbáljuk ki – lehet, hogy épp ebből lesz az új hagyomány!

Fotó: Dreamstime

A család szépségei és árnyoldalai

A családdal együtt lenni jó dolog, de az együttlétnek tagadhatatlanul lehetnek kellemetlen pillanatai is. Minden rokonságban akad valaki, aki megjegyzést tesz a súlyunkra, a gyerekeink viselkedésére, vagy tapintatlanul azt firtatja, mikor házasodunk végre össze, és mikor lesz gyerekünk. Ilyenkor is érdemes világosan meghúzni a határainkat, és udvariasan figyelmeztetni az illetőt, hogy ennyire személyes témákról most nem szeretnénk beszélgetni. Nem kell összeveszni vele, ha elég higgadtak és udvariasak tudunk maradni, előbb-utóbb a legtapintatlanabb ember is kénytelen visszavonulót fújni. A gyerekek igényeire is figyeljünk oda: ha még azelőtt lefektetjük őket, hogy túlságosan kimerülnének, ha nem terheljük túl őket zajjal, digitális élményekkel, étellel és édességgel, akkor kisebb az esély egy mindenkit megviselő kiborulásra.