I. E. 3000

Egy agyagtáblán a sebkezelés három fázisa látható: tisztítás, gyógyító anyaggal való átkenés és bekötözés.

130

Galénosz, a görög származású ókori orvos és filozófus feljegyzi, hogy a sebek akkor gyógyulnak a legkönnyebben, ha nedves környezetben tartjuk azokat. Görög kollégái írják le azt is, hogy elsődleges a seb gondos megtisztítása forralt vízzel, akár ecettel vagy borral.

1000

Számos kötözőanyaggal kísérleteznek, ám gyógyító pakolásokból van csak igazán sokféle! A leggyakoribb alapanyagok a gyógynövények, de használnak agyagot, olajat, zsiradékot, sőt tejet vagy épp sört is erre a célra.

1500

A méz kétségtelen pozitív hatását a sebgyógyulásra Indiában és Kínában is ismerték, persze Európában is kiaknázták. Erről már komolyabb leírás is szerepel az egyiptomi orvostudomány Ebers-papirusz nevű írásos emlékében.

1600

Medveháj, tojássárgája, zúzott giliszta – csak néhány összetevő azok közül, amelyek a 17. században élt német orvos, Wilhelm Fabry szerint jól puhítják a bort, így segítve annak gyors gyógyulását. Krémeit csupa ilyen, ma már különlegesnek tűnő elemből alkotta.

1800

Ez az évszázad három különleges előrelépést is tartogatott, három páratlan szakembernek köszönhetően. Bernard Courtois a francia hadsereg vegyészeként 1811-ben épp azon kísérletezett, hogy tengeri algákból puskapor-alapanyagot állítson elő, amikor rátalált a jódra. Az 1800-as évek második felében Semmelweis Ignácnak köszönhetően a világ felismerte: a sebek elfertőződését mikrobák okozzák. Joseph Lister angol sebész pedig bevezette, hogy az operációk során fenolt alkalmazzanak az eszközök sterilezéséhez, illetve a seb fertőtlenítéséhez.

1900-tól napjainkig

Az orvostudomány már komolyan veszi a fertőtlenítést, sorra fejlesztik ki erre a célra a folyadékokat, vegyszereket, illetve a már jóddal átitatott kötszereket. A következő nagy lépés a műanyag megjelenése volt, hamarosan már olyan kötszereken kísérleteztek, amelyek nemcsak védenek, nedvesen tartanak, de közben lélegezni is engedik a bort. Megjelennek a kereskedelmi sebfertőtlenítő szerek, melyek révén már a háztartásokban is lehetővé válik a sérülések kezelése. A fenolvegyületek helyett idővel fokozatosan kifejlesztik a nagy mennyiségben előállítható jódoldatokat, végül az alkoholok, majd a hidrogén-peroxid terjed el – már a 20. században. Manapság a fertőtlenítő készítmények már nemcsak a házipatikákban, hanem egyre több táskában is megtalálhatóak – hogy mindig kéznél legyenek, ha szükség van rájuk..