A tai chi története tőlünk messzire kezdődött, a legenda szerint még a taoista és buddhista kolostorokban. A ma ismert mozdulatsorok évezredes gyakorlatok nyomán jelentek meg, egységes tai chi stílus nem is létezik: minden közösség saját formákat dolgozott ki, használva akár olyan segédeszközöket is, mint a szablya, a kard és a legyező. A formák többsége valamilyen harcias pozíció, emiatt szokták a tai chit árnyékbokszolásként is emlegetni.

Mozgás a parkokban

A parkokban és tereken már a nyugati világban is hódolnak ennek a művészetnek, a zöldterületeken egyre többen végzik a rá jellemző, lassú, ám folyamatos mozdulatsorokat. Nálunk még jellemzően csak kisebb csoportokkal találkozhatunk, de a nyugat-európai városokban meglepően sokan csökkentik a stresszt nap mint nap tai chi gyakorlatokkal. A jellegzetes koreográfiánál a karok és a kezek könnyeden, légiesen mozognak, míg a lábak stabilan, térdben enyhén hajlítva, ám mozgékonyságukat nem elvesztve állnak a talajon.

Látványos gyakorlatok

Jellemző a tai chira az is, hogy a mozdulatok a test középpontjából indulnak ki vagy érnek vissza, a testtartások pedig állandóan váltakoznak. A gyakorlatoknál sokszor alkalmaznak speciális pozitúrákat, amelyek a gerincet és az ízületeket tehermentesítik, kímélik. A mozgássorozat egyes elemei mindig átvezetnek a következőbe, a tai chi gyakorlatait ez is jól fölismerhetővé teszi. Kulcskérdés a légzés mikéntje is: annak mindig mélynek és nyugodtnak kell lennie. Ez is elengedhetetlen ahhoz, hogy a tai chi stresszoldó, stresszcsökkentő hatása megmutatkozzon.

Mintha meditálnánk

A tai chi jótékony egészségügyi hatásai nem csak a friss levegőn történő mozgásnak köszönhetők, hanem a mozdulat-sorozatokat kísérő meditatív állapotnak is. Ez teszi lehetővé, hogy a résztvevők ellazuljanak, ugyanakkor a pillanatot éberen, tudatosan éljék meg. A tai chi, mint mozgásforma mindenkinek javasolható, akár olyan embereknek is, akik fizikálisan gyengébbek, de egyensúlyuk ép. A lényeg, hogy kezdetben könnyebb gyakorlatokkal érjék el azt a testi és szellemi állapotot, ami ehhez a mozgásformához elengedhetetlen.