Az ember nem gép – a napi pörgés után nem lehet egyetlen mozdulattal átkapcsolni „pihenő üzemmódba”. Sokan megtapasztaljuk ezt, amikor egy zsúfolt nap után éjszaka sem hagy aludni a folyamatos agymunka, de akkor is, amikor végre szabadságra mennénk, és mégsem találjuk a helyünket. Ilyenkor sok embert elkap a „nyaralási stressz”: nem tudják élvezni a pihenést, az új élményeket, folyamatosan tennének-vennének vagy egyszerűen csak idegesek, feszültek lesznek.

„Az optimális emberi működés szempontjából fontos az úgynevezett átzsilipelés” – mondja Ajibola Rita Wanda pszichológus, pár- és családterapeuta. – „A zsilipelés a pszichológiában azt jelenti, hogy tudatosan létrehozhatok kapukat, szabályozhatom, mikor mivel foglalkozzak, mire irányuljon a figyelmem. Ennek megfelelően igyekezzünk fokozatosan letenni a napi munka stresszét akkor, amikor hazaérünk és akkor is, amikor több napra, hétre kivonjuk magunkat a munkából.” Szakértőnk azt tanácsolja, hogy az átlagos munkanapokon is szánjunk időt az átállásra. Legyen nagyjából tizenöt perc, amikor fejben és érzelmileg eltesszük a megfelelő fiókba a munkával kapcsolatos történéseket és átállunk az otthoni működésmódra. Ez a 10-15 perc ráfordítás segít kisimítani az idegrendszert és segít abban, hogy ne halmozódjon fel bennünk egészségtelenül a feszültség. Aki otthon, home office-ban dolgozik, annak ez valamivel nehezebb, hiszen nem távolodik el térben a munkahelyétől, némi tudatossággal azonban így sem lehetetlen különválasztani a munkát és a magánéletet. Ha ezt a rendszeres ismétléssel megszokjuk, a nyári szabadság idején is könnyebben tudjuk majd magunk mögött hagyni a munka világát.

A családból hozzuk

Annak, hogy bár vágyunk a kikapcsolódásra, mégsem tudunk elmerülni benne, és ha megtehetnénk, hogy pihenünk, akkor hirtelen nem találjuk a helyünket, sokféle oka lehet. Sok családban az az erény, ha mindenki szorgalmas és minden idejét kitölti a folyamatos munka. Aki tudatosan időt szán a kikapcsolódásra, akár a passzív pihenésre, azt sokszor lustának bélyegzik. Van, akit a munkahelyi pótolhatatlanság érzése hajt, amikor egy pillanatra sem tud elszakadni az ottani ügyektől, de előfordulhat, hogy egyszerűen a félelem munkál bennünk: mi van, ha nemet mondunk, és ezt megtorolják, vagy egyszerűen rájönnek, hogy mégiscsak pótolhatók vagyunk a cégnél? A vállalkozóknak sem könnyű, hiszen még azok is sokszor egy személyben tartják kézben a céges ügyeket, akiknek van néhány alkalmazottjuk. De az is lehet, hogy egyszerűen csak megszoktuk, hogy folyamatosan feladatunk akad, az irodai ügyek után otthon folytatjuk a munkát a háztartásban, tanulunk a gyerekkel, a szabadidő egyszerűen nem fér bele az életünkbe. Hogyan lehetne ezek után egyszer csak egész nap semmit tenni?

Tervezzünk okosan!

Ajibola Rita Wanda szerint érdemes aszerint megtervezni a nyári szabadságot, hogy jusson időnk az átállásra, a tényleges pihenésre és a nyaralás utáni visszahangolódásra is. Nem túl jó döntés a szabadság előtti utolsó napon még sokáig dolgozni, szinte rohanvást összepakolni és elutazni otthonról, majd hazaérve a következő nap máris visszatérni a munkahelyre – ilyenkor a nyaralásunk első két-három napja az átállással telik, hazaérve pedig már az első munkanapon kitörhet rajtunk a nyaralás utáni depresszió, az amiatt érzett feszültség, hogy máris újra itt a megszokott mókuskerék. De mit tegyünk ehelyett? A pszichológus szakértő azt javasolja, hogy már az utolsó munkanapokon gondoljunk a szabadságunkra. „Legyen ez egy pár napos előkészületi szakasz, amikor elrendezzük a függőben levő munkahelyi ügyeket – ezzel azt is biztosítva, hogy ne keressenek az irodából, amíg nyaralunk – és az egyéb ügyes-bajos dolgokat. Fizessük be a számlákat, diktáljuk be a vízóraállást, ne hagyjunk félbe olyasmit, ami majd nyomja a lelkünket, amikor végre pihenhetnénk.

„Engedjük meg magunknak az átállást, ne várjuk, hogy egyik pillanatról a másikra átkattanjunk” – teszi hozzá Ajibola Rita Wanda. Ha az otthoni dolgok nem motoszkálnak a fejünkben, mert amit csak lehetett, elintéztünk, szinte magától fog átállni az agyunk a nyaralóüzemmódra. Érdemes minél hosszabb nyaralással tervezni, sok felmérés szerint legalább két hétre van szükségünk ahhoz, hogy optimálisan kipihenjük magunkat. Persze a pár napos utazásoknak és a wellnesshétvégéknek is van létjogosultsága, de egy évben legalább egyszer távolodjunk el komolyabban a munkától, hogy teljesen feltöltődhessünk. A visszatérést se siessük el, szánjunk az átállásra a nyaralás után egy, de inkább két napot.

Húzzuk meg a határokat!

„A külső elvárásokkal szemben is meg kell tanulni meghúzni a határainkat. A munkaadót, a főnököt, a munkatársakat is érdemes felkészítenünk a távollétünkre. Tudatosítsuk bennük, hogy nem leszünk a számítógép közelében, és a telefonunk is a legtöbbször ki lesz kapcsolva, hiszen épp nyaralni fogunk” – tanácsolja a pszichológus. Ezt azért is érdemes megtenni, mert a reakciókból következtethetünk arra is: vajon jó helyen vagyunk, ahol tiszteletben tartják az emberi szükségleteinket és a pihenésre való igényünket, vagy elvárják, hogy éjjel-nappal rendelkezésre álljunk és kizsákmányolhatók legyünk? Ha már meghúztuk a határokat, mi se sértsük meg ezeket: ne lessük folyton a céges e-maileket és ne keressünk feladatokat. Engedjük meg végre magunknak a semmittevést és az állítólagos „lustaságot”, ami valójában csak egy természetes igény a kikapcsolódásra