M-vitamin, azaz a megbocsátás gyógyító ereje
7 perc olvasás - 2024. február 01.
Sok olyan történetet ismerünk, amelynek szereplői éveken, évtizedeken, akár egy életen át őrizték sértettségüket valakivel szemben. Azonban a haragot már csak az egészségünk miatt sem érdemes dédelgetni. A megbocsátás óriási pozitív erőt hordoz, igaz, sokszor rögös út vezet hozzá.
A legtöbb ember pontosan ismeri a megbocsátás fontosságát – ha más nem, a vallási tanítások figyelmeztetnek erre. „Amikor azonban a másik fél kerül olyan helyzetbe, hogy meg kell bocsátania valamit, máris szembesül ennek a folyamatnak a nehézségeivel. Persze az sem mindegy, milyen súlyú a sérelem, amin túl kellene jutnunk” – teszi hozzá a szakértő.
A pszichológus arra figyelmeztet: fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a megbocsátás valójában nem is a másik félről szól. Szó sincs arról, hogy a szőnyeg alá kellene söpörnünk, vagy relativizálnunk kellene azt, amit tett, főleg, ha súlyos dologról, például valamilyen gyerekkori visszaélésről, abúzusról van szó. A megbocsátás lényege, hogy az érzéseinkben rendet tegyünk: képesek legyünk elengedni a bennünket emésztő haragot, keserűséget, amely mérgezi az életünket.
A megbocsátáshoz időre van szükség, nem megy egy csettintésre, és nem is szabad úgy tennünk, mintha minden rendben lenne. „Át kell éreznünk a bánatot, ehhez a gyászfolyamathoz pedig idő kell” – mondja Ajibola Rita Wanda. Az is sok embert akaszt meg ebben a folyamatban, hogy tudják: a másik aligha lesz partner ebben, nemigen fog bocsánatot kérni – esetleg már nem is érdekli ez az egész, vagy már nem is él, és így nem beszélhetünk vele a problémánkról. „Valójában azonban az az igazán gyógyító hatású, ha felismerjük: nincs szükségünk arra, hogy bocsánatot kérjenek tőlünk” – teszi hozzá pszichológus szakértőnk.
„Jó módszer lehet az is, ha megpróbáljuk megérteni a vétkes indítékait, különösen, ha az illető közel áll hozzánk. Bár a tettei ettől nem lesznek semmisek, és nem is söpörhetjük őket a szőnyeg alá, ez a fajta empátia bizonyos esetekben elveheti a harag élét. Abból is erőt meríthetünk, hogy már nem vagyunk kiszolgáltatva sem az illetőnek, sem a dühünknek: sértettből valaki olyanná váltunk, akinek van bátorsága megbocsátani” – teszi hozzá Ajibola Rita Wanda.
Amikor eszünkbe jut egy sérelem, amit szívesen elengednénk, idézzük fel az eseményeket, a saját reakciónkat és érzéseinket: hogyan hatott ránk ez az esemény, hogyan okozott nekünk fájdalmat? Fogalmazzuk meg pontosan az érzelmeket: beszéljük ki, írjuk le, vagy akár kiabáljunk, dühöngjünk. Érdemes a folyamatban apró lépésekkel, a könnyűtől a nehéz felé haladni: egy apróbb sérelmet könnyebb megbocsátani, mint az életre szóló sértéseket, bántásokat. Megpróbálhatunk gondolatban átlépni a másik „cipőjébe”: vajon mi késztette rá, hogy így bánjon velünk? Ha megértjük, hogy senki nem tökéletes, és mindenki követ el hibákat, könnyebben visszatérhetünk az illetővel fenntartott normális kapcsolathoz, ha ez a szándékunk.
Sokan elvárásokkal közelítenek a megbocsátás kérdéséhez: azt várják, hogy a másik fél majd bocsánatot kér, belátja a tévedését. Ez azonban az esetek jelentős részében nem következik be. Ha a saját lelki egészségünk érdekében elkötelezzük magunkat a megbocsátás mellett, nem szabad azt hasonló feltételekhez kötni. Emlékeztessük magunkat rá, hogy ez elsősorban nem a másik félről, hanem a saját lelki békénk visszanyeréséről szól.
Amikor úgy érezzük, készen állunk elengedni a fájdalmat, egy szimbolikus cselekedettel is jelezhetjük a megbocsátást: a legkézenfekvőbb, hogy ha tudunk, beszéljünk azzal, akit ez érint. Ha ez nem lehetséges, írhatunk neki – vagy épp magunknak – egy levelet, amit aztán soha nem küldünk el. Elengedhetünk egy szimbolikus tárgyat is. Beszélhetünk a megbocsátásról a barátainknak. A traumák feldolgozásában sokat segíthet egy szakember, de a légzésterápia vagy más relaxációs, stresszkezelő technológiák is. Keressünk segítséget, ha egyedül nem boldogulunk!
A másoknak való megbocsátást még csak-csak megfontoljuk, miközben sokszor elfelejtünk megbocsátani életünk legfontosabb szereplőjének: magunknak. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy szeretetteljes, békés viszonyt alakítsunk ki magunkkal, és ezzel a lelki békével éljük tovább az életünket. Sokan azt tanultuk, hogy hibázni súlyos dolog, egyenesen tilos. Pedig mindannyian emberek vagyunk, és mint ilyenek, nem tökéletesek. Követtünk el hibákat a múltban, és bármennyit is tanultunk azokból, valószínűleg a jövőben is elkövetünk majd újabbakat. Meg kell tanulnunk kedvesnek lenni magunkhoz, és megbocsátani a tévedéseinket. Amellett, hogy e téren úgy járunk el, mint amikor másokkal szemben gyakorlunk egy megbocsátó gesztust, rá kell szoknunk arra is, hogy a mindennapokban kedvesen beszélünk magunkhoz. Vajon használnánk a barátainkkal szemben olyan kifejezéseket, mint amilyenekkel időnként magunkat ostorozzuk?
„A párterápiákban, különösen a hűtlenséggel kapcsolatos terápiák esetében nagyon fontos, hogy a kliensek eljussanak a valódi megbocsátásig – mondja Ajibola Rita Wanda –, mert különben a későbbi problémák esetében is folyton visszatér majd a megcsalás témája, és különféle játszmák tárgya lesz. Amikor a párterápiás folyamatban már mindenki érti és átérzi korábbi tetteinek súlyát és ezek következményeit a kapcsolatban, akkor tudunk eljutni a bocsánatkérésig. Ilyenkor a megcsalt fél érzelmei kerülnek fókuszba, és a félrelépő megbocsátást kérhet. A folyamat során azonban mindenkinek fel kell ismernie a saját részét és felelősségét a kialakult helyzetben. Kulcsfontosságú része ezeknek a terápiáknak a cselekvő jóvátétel, a kárpótlás is. Ha ezt sikerül kivitelezni, a pár egy minőségileg jobb, megértésen, visszanyert bizalmon alapuló párkapcsolatban találhatja magát a terápia után, vagy azt is eldönthetik, hogy békésen, korrekten elválnak egymástól.”
Belépést követőn 6 hónapig nem kell újra bejelentkezned. Bármikor törölheted a fiókod.