Gyöngy Patikák

A téli sportokat akár felnőttként is el lehet sajátítani, lehet őket a nulláról kezdeni, vagy föleleveníteni a régi, elfeledettnek vélt tudást. Ennek legkézenfekvőbb módja a sízés, ami a hóágyúzott pályákon itthon is űzhető, de az ausztriai, szlovákiai pályákig sem kell sokat autózni. Aki egy évben egyszer megy síelni, annak nem árt, ha az első nap vesz egy-két órát egy oktatótól, hogy a feledésbe merült mozdulatsorok helyrerakódjanak – kezdőknek ez különösen ajánlott. Oktatót szinte minden sípályán találni, akár azonnal, viszont azért érdemes előre tervezni.

Fontos az is, hogy olyan sípályát válasszunk, ami a tudásunknak a leginkább megfelel. Ha valaki kezdő, akkor nem csak azt kell néznie, hogy hány kék pálya van egy adott síterepen, hanem azt is, hogy azok mennyire összefüggők, elkerülendő azt a veszélyt, hogy a kék pályáról egy nehezebb piroson vagy feketén kössünk ki. Az erre való odafigyelés nagyon fontos, ugyanis a síbaleseteket az esetek többségében az okozza, hogy valaki nem olyan pályán siklik, ami a sítudásához illik. A védőfelszerelések közül a sisak kulcskérdés, az ma már alapfelszerelés. Nélküle akár agyrázkódást is össze lehet szedni, a sisak viszont kivédi azt az esetleges eséseknél.

Kalóriaégetés a havon

A sífutást kevesebben űzik, mint a síelést és a snowboardozást, pedig annak technikája könnyen elsajátítható, sí tudás sem feltétlenül kell hozzá. Sőt még előny is lehet, ha valaki nem a jól megszokott mozdulatokat erőlteti. Ez a sportág kiválóan erősíti a lábakat és a karokat, de a hátat és a hasat is – minden izomcsoportot átmozgat, a legtöbb kalóriát elégető mozgások közé tartozik. A sífutás emellett az egyik legjobb módszer a szív és az érrendszer karbantartására, az állóképesség javítására. Ráadásként kíméli az ízületeket is, és jóval veszélytelenebb a síelésnél. A sportágnak alapvetően két technikája van, a klasszikus és a szabad stílus, vagy más néven korcsolyázás. A klaszzikus változatot diagonálnak is nevezik, esetében a lécek párhuzamosan mozognak. Ha szabályosan űzzük, akkor ez a stílus viszonylag fárasztó, de maga a mozgásforma egyszerűbb, mint a szabad stílus. Utóbbi mozgásában a korcsolyázáshoz hasonlatos, jóval gyorsabban lehet vele haladni.

Szabadság a deszkán

A snowboard az amerikai gördeszka- és szörfőrületből nőtte ki magát, ma már rengetegen űzik. Ugyan a sí természetesebb mozgásforma, mint a snowboard, így az alapjai hamarabb elsajátíthatók, szépen sízni viszont nagyon nehéz. A snowboard más, az a tanulási folyamat elején látványos eséseket, komoly izomlázat, esetenként végkimerülést jelent, később viszont igazi mókát. Sokan nem gondolnák, de ez a sportág biztonságosabb, mint a síelés. Azért van ez így, mert amikor egy snowboardos nagy sebességgel elesik, pont az menti meg a komolyabb sérülésektől, ami elsőre félelmetesnek tűnik: hogy a lábai egyetlen deszkalapra vannak rögzítve. Ez faramuci módon éppen, hogy védi a testet a ficamoktól és törésektől. Persze a sisak itt is kulcskérdés, anélkül nem jó a deszkára állni. Föl kell készülni a felvonóhasználatra is, az ugyanis bonyolultabb itt, mint a síelésnél. A csákányos felvonó ez esetben igazi kihívás, de a beülős liftekből sem egyszerű kiszállni. A lecsatolás-felcsatolás állandó maceráját ennél a sportágnál nem igazán lehet megúszni. De persze a hódeszkázás élménye képes arra, hogy mindezt elfeledtesse.

Élet a jégen

A korcsolyázás az izmokat és ízületeket elsősorban deréktól lefelé dolgoztatja meg, direkt módon főképp a láb- és farizmokat erősíti. Mivel űzése közben nem a megszokott módon lépünk, hanem a korcsolyát csúsztatjuk, a sportág komoly koordinációs képességet is igényel.

Akinél ez adott, az akár tíz perc után is elkezdhet egyedül csúszni, míg akinél nem, annak akár hetekbe is telhet, mire képes lesz egyedül korcsolyázni. Ez elsőre nem hangzik jól, ugyanakkor a tanulási folyamat remekül fejleszti is a koordinációs képességet. Az egyensúlyérzékre felnőttkorban is jól hat a korcsolyázás, egyrészt a folyamatos csúszás miatt, másrészt azért, mert közben egy lábon kell haladni, a testsúlyt pedig mindig egyik lábról kell a másikra áthelyezni. Elsőre furcsán hangozhat, de a korcsolyázás az ízületeknek is jót tesz, azokat is alaposan átmozgatja, azáltal serkenti az azokat védő ízületi folyadék képződését.

Mivel a korcsolyázás a testet alaposan megdolgoztatja, remek hatással van a szív- és érrendszerre, légzőszervrendszerre is. Ez a sport különösen jól fejleszti a képességet, hogy ügyesen essünk el, azaz a lehető legkisebb terheléssel a csontjainkra, ízületeinkre. Noha a sportágnak rengeteg előnye van, a jégre lépésre mindig fel kell készülni. Elengedhetetlen hozzá a jó erőnlét, és az, hogy előtte bemelegítsünk, a csípőt, a bokát és a térdet kicsit átmozgassuk. Ehhez elegendő két-három percnyi futás vagy guggolás, azt követően pedig nyújtás. Egyébként meglepőnek tűnhet, de hobbikorcsolyázásnál a ficamok, szalagszakadások kockázata alacsony, alulmúlja sok más sportágét. Ennek oka, hogy a mai – jó minőségű! – korcsolyák már nagyon védik a bokaízületeket, szinte megtartják a lábat. Persze térdsérülés előfordulhat, de az is csak elvétve. Aki abszolút biztosra akar menni, védőfelszerelésként viselhet térdvédőt és a könyökvédőt, esetleg kerékpáros vagy síelős sisakot – ám számolni kell vele, hogy ekkor egy másik egyensúlyi helyzetet szokunk meg, mint nélkülük. 

Bottal és koronggal

A jégkorongozás az egyik legösszetettebb csapatjáték, azoknak ajánlott, akik szeretnek csapatban játszani, nem ijednek meg a testi kontaktusoktól, gyorsak és dinamikusak a mozgásban és a gondolkodásban is. Ez a sportág a hiedelmekkel ellentétben nem a durvaságról és az erőfitogtatásról szól, sokkal inkább a fair playről. Ezt bizonyítja az is, hogy a jégkorongban – a védőfelszereléseknek és a gyerekeket is védő szabályoknak köszönhetően – kevesebb a sérülés, mint más csapatsportágban. Viszont ettől függetlenül igaz, hogy a hoki igencsak extrém terhelést jelent a játékosoknak. Mivel alapját a korcsolyázás adja, alaposan megdolgoztatja az izmokat és javítja a koordinációt. Emellett megtanítja a küzdeni tudást és akarást, a csapatban történő kooperálást.

Kövek és körök

A curling nagy múltú sport, főképp azokon a területeken vagy komoly hagyománya, ahol egész évben rendelkezésre állnak befagyott tavak a játékhoz. Ilyen például Skócia, Skandinávia, Lappföld, Svájc és Kanada. Ugyan nem természetes vizeken, de a curlinget Magyarországon is lehet űzni. A csapatjáték során mindkét csapat nyolc-nyolc követ csúsztathat a jégpályán egy kijelölt kör alakú mezőbe, majd az nyer, amelyiknek a kövei a legközelebb esnek a kijelölt kör középpontjához. A csúszás különböző korrekcióit – gyorsítás, kanyarba irányítás – a többi csapattag söpréssel végezheti. A sportág ajánlható mindenkinek, aki szereti a fizikai és szellemi sportok ötvözetét, a csapatmunkát, és nem ódzkodik attól, hogy több órán át 4 fok körüli hőmérsékleten sportoljon. Ez a mozgásforma fejleszti az egyensúlyérzéket és az állóképességet, a stratégiai gondolkodást és a taktikai érzéket is.