Mi az, amit minden nap megtesz az egészségéért?

20 éve már, hogy nem indul el úgy a napom, hogy ne venném be a vitaminjaimat. Nem eszem gyümölcsöt – egyszerűen nem szeretem – és azokat a rostanyagokat és vitaminokat pótolni kell, amelyet emiatt nem jutnak be természetes formában a szervezetembe. Illetve az idő múlásával szüksége van a szervezetnek ezekre a plusz erőforrásokra.

A hangja a védjegye, legfőbb munkaeszköze. Hogyan óvja?

Nincsenek különleges praktikáim. Szerencsére a pandémia alatt is sok feladatom van, így edzésben van a hangom. Talán ez a titka; nem szabad nyugalomban hagyni. És amúgy is vigyázok az egészségemre, nincsenek olyan káros szenvedélyeim, amelyek a szervezetem vagy akár a hangomat rombolnák. Ritkán iszom alkoholt és havonta egyszer óvatosan rágyújtok a pipámra.

Mit tesz a tavaszi fáradtság ellen?

Igen, én is megérzem, hogy van egyfajta átállás a tél és a tavasz között. Ilyenkor annyi időt töltök a jó levegőn, amennyit csak tudok. Sétálok a kutyákkal, kertészkedem. Imádom a napfényt, a természetet és ez nemcsak az egészségemnek, de a lelkemnek is erős támaszték.

Odafigyel, hogy egészségesen étkezzen?

Az idő előrehaladtával kénytelen vagyok erre is odafigyelni. Leginkább az elmúlt egy évben kezdtem alaposan megválogatni, hogy mi és honnan kerül a tányéromra. Nem elég, hogy finom egy étel, de nem mindegy, hogy mennyit és mikor eszem belőle. Sajnos, a kilókkal mindig küzdenem kellett, ebben a bezártságban pedig még inkább.

Belefér a mindennapjaiba a testmozgás?

A rövid válaszom, hogy nem. Ez az egyik nagy hiátus az életemben. Gyerekként a szemüvegem miatt nem szippantott be a sport, később pedig annyit dolgoztam, hogy még nagy odafigyeléssel sem tudtam volna bepréselni a mozgást a mindennapjaimba. Ötven fölött még inkább érzem ennek a hiányát és tudatosan keresni kezdtem, mi a nekem való sport. Valójában most ebben a keresésben vagyok.

Milyen gyógymódot hozott a szülői házból?

Az édesanyám a Salvus vizes/sós vizes öblögetést javasolta és ezt én is gyakorlom, a dédnagymamám pedig mindenre sósborszeszt kent, ha fájt, ha sérült. Én magam ezt nem vettem át, de gyakran eszembe jut a dédi praktikája.

Van olyan terület, amire különösen oda kell figyelnie az egészségével kapcsolatban?

Néhány éve megcsípett egy méh, és ez heves allergiás reakciót váltott ki. Szó szerint halálközeli élményem volt. Azóta – bármennyire is imádtam korábban – nem sétálok mezítláb a fűben és mindig van nálam adrenalininjekció vész esetére.

Hogyan viseli a bezártságot, a közönséggel való találkozás hiányát?

Még annál is rosszabbul, mint amit elképzelne! Harminc éve vagyok a pályán és korábban szinte minden este találkoztam a közönséggel. Ha nem színházi előadáson, akkor előadó esten, közönségtalálkozón. A nézők ugyanannyit adnak a színésznek, mint fordítva, ez olyan, mint egy függőség és most szó szerint elvonási tüneteink vannak. Próbálom nem drámaian felfogni ezt a helyzetet, sok időt töltök a balatoni házunkban, és nem vagyok hajlandó összeomlani, pánikolni. Új célokat, elfoglaltságokat keresek, amivel leköthetem magam.

Milyen tanácsot adott a gyerekeinek az egészséggel kapcsolatban?

Az édesapám 10 éves koromban, amikor leestem valahonnan, azt mondta nekem: „Fiam, egyszer adhattam neked kezet, lábat, ép, egészséges testet. Most már neked kell rá vigyáznod.” És miközben nagyon odafigyelek Armandra és Luciára, ezt is tudatosítom bennük. Hogy nagyrészt az ő felelősségük, hogy vigyázzanak arra az egészséges testre és szervezetre, amit kaptak.

Mi az, amit az idő előrehaladtával tanult meg?

Hogy mennyire fontos az egészség! Húszas-harmincas éveimben ez teljesen természetes volt, negyvenesként viszont már láttam, hogy oda kell magunkra figyelni. Ma pedig már a mindennapjaim része, hogy olyan életet éljek, amivel tehermentesítem a szervezetemet, hogy sokáig egészségben szolgálhasson.