Alacsony önbecsülés, a tekintélyelvű nevelés hatása, a csoporthoz tartozás vágya – sok minden állhat annak hátterében, ha képtelenek vagyunk nemet mondani, amikor valaki kér tőlünk valamit. Ám vannak olyan helyzetek, amikor muszáj megvédeni a határainkat. Nem juthat idő minden túlórára és plusz feladatra, nem tudunk egyszerre mindenkinek segíteni. De nemet kell mondanunk az olyan helyzetekre is, amikor valaki megpróbál kihasználni minket, vagy az, amit kér, nem fér bele az elveinkbe, vagy gátolná a saját céljaink elérését.

Miért nehéz?

Vajon miért olyan nehéz nemet mondani valami olyasmire, amit valójában nem szeretnénk? A logika azt diktálná, hogy ne vállaljunk olyan feladatot, ami túlmegy a határainkon, nem szívesen tesszük, vagy egyenesen szembe megy azzal, amit jónak gondolunk. A mérleg másik oldalán azonban megjelenik az, hogy nem akarjuk megbántani a másikat, megharagszik ránk, hátráltatjuk a munkahelyi előmenetelünket, esetleg az állásunk elvesztését kockáztatjuk, ha nemet mondunk. Épp ezért időről időre összeszorítjuk a fogunkat, és olyasmit is megcsinálunk, amire se időnk, se energiánk.

Mire mondunk nemet, amikor igent mondunk?

Mérlegelni kell azonban, hogy mit áldozunk fel azért, hogy mások olyasvalakinek tartsanak, akire mindig lehet számítani. Az állandó munka például könnyen kiégéshez vezethet, ami a kimerültségen túl akár meg is betegíthet. Aki folyton túlórázik, vagy mindig a barátai rendelkezésére áll, az a családjával is kevesebb időt tölthet, a pihentető hobbikról nem is beszélve. Ha azt is megnézzük, miről kell lemondanunk, hogy igent mondhassunk, mindjárt könnyebb lesz kimondani, a bűvös nemet.

Hogyan csináljuk?

Igen ám, de hogyan csináljuk? Mindenekelőtt őszintén, felvállalva, hogy a mi erőnk és időnk sem végtelen. Ha nem tudunk azonnal nemet mondani, kérjünk időt, hogy átgondoljuk a döntést, és később térjünk vissza rá. Megindokolhatjuk a döntésünket, de ha úgy érezzük, hogy a magyarázatba a másik belekapaszkodna, és újabb elvárásokkal állna elő, akkor egyszerűen csak mondjuk ki magyarázkodás nélkül, hogy ez most nem fér bele az időnkbe. Felajánlhatjuk, hogy ha most nem is, de máskor, egy alkalmasabb időpontban segítünk, vagy cserébe megcsinálunk valami mást, ami nem jelent ekkora terhet. Nagyon fontos, hogy mindig a saját érzéseinkről beszéljünk, ne a másikat minősítsük – így több esélyünk van a jó viszony fenntartására. Azt is érdemes tudatosítani, hogy a mi értékünket nem csorbítja, ha a másik fél ennek ellenére megsértődik.